Az első mikrohullámú sütőt 1946-ban szabadalmaztatta a Raytheon cég, egy évvel később pedig megépítették az első darabot, amely 1,8 méter magas volt és 340 kg-ot nyomott. Teljesítménye 3000 W volt, ami a mai gépek teljesítményének háromszorosa. A mikrosütő felfedezését egyébként egy Percey Spencer nevű embernek köszönhetjük, aki a szabadalmazó Raytheon cég egyik alkalmazottja volt. Spencer épp a Raytheon egyik radarállomásának felépítésében segédkezett, amikor teljesen véletlenül felfedezte, hogy a mikrohullámú sugárzás az ételek felmelegítésére is alkalmas. Miközben egy működő radaron dolgozott, észrevette, hogy a táskájában lévő csokoládé olvadni kezdett. Kollégái is hasonló dolgokat tapasztaltak.
Az 1947-ben megépített első mikrosütő után hét évet kellett várni a forgalmazásra. 1954-re sikerült 1600 W-ra csökkenteni a sütők teljesítményét, de még egész drágán, 2-3000 dolláros áron árulták őket, leginkább nagyobb cégeknek. Az első, mindenki számára elérhető mikrók 1965-ben kerültek piacra, jóval olcsóbban, 495 dollárért. Először leginkább a hosszú utakon repülő utasszállítókon használták előszeretettel a gépeket, hiszen nem mindegy, hogy 8-10 órás repülőutakon ehetünk-e meleg ételt, vagy ihatunk-e forró kávét, teát.
A mikrohullámú sütők elhelyezése általában a konyhában történik, de sokan az étkezőben, átjáró folyosón tartják. Van akit egyáltalán nem zavar, hogy előtérben van, de vannak, akik inkább szeretik elrejteni, nekik kiváló megoldás a beépíthető mikró. A beépítésnél lehet ajtót szerelni elé. Remek választás lehet a Whirlpool mikrohullámú sütője, a márkánál megtalálható a beépíthető és a szabadon álló változat, ráadásul nagyon odafigyelnek a gép megjelenésére, ezért bármelyik szerkezet passzolhat a konyhánkhoz.
